Tünetei, felismerése

A betegség bármely életkorban fennállhat, a tünetek igen változatosak lehetnek. Gyakran találkozunk olyan betegekkel, akiknek a tünetei nagyon enyhénk, illetve nem specifikusak, mint például fáradékonyság, gyengeségérzés, sápadtság, vérszegénység. Éppen ezért gyakran nem, vagy csak nagyon nehezen sikerül diagnosztizálni a betegséget, számos betegnél a tünetszegénység miatt nem gondolnak coeliákiára.

Gyermekkorban a tünetek nem jelennek meg, amíg a gyermek nem fogyaszt glutént tartalmazó ételeket. A glutén tartalmú ételek fogyasztását követően típusos esetben fájdalmas haspuffadás jelentkezik melyhez nagy mennyiségű bűzös, fénylő, magas zsírtartalmú széklet ürítése társul. A későbbiekben a gyermek nem fejlődik megfelelően, vérszegénység és fehérjehiányos állapot alakul ki. A gyermekek sápadt küllemű, haja fakó, bőre száraz, gyenge, nyűgös, riadt tekintetű. Gyakran találkozunk herpeszes bőrelváltozásokhoz hasonló bőrtüneteket, gyakran jelennek meg szájban nagy kiterjedésű, nehezen gyógyuló afták. Súlyos esetben a farpofái is lefogynak, a fehérjehiány másodlagosan kialakult ödéma miatt a hasa előredomborodó. Külleme hasonlít a tartósan éhező gyermekekéhez. Ha a gyermek megfelelő táplálás mellett nem hízik megfelelően, és a fenti tünetek jelentkeznek, igen erős a gyanúja a lisztérzékenységnek.

A felnőttkorban diagnosztizált esetekben is már gyermekkorban fennállt a betegség, csak az enyhe tünetek miatt esetleg nem fordultak orvoshoz. A beteg részletes kikérdezésekor azonban számtalanszor kiderül, hogy gyermekkorában is gyakran voltak a betegnek hasfájásos panaszai. Értékes diagnosztikus adat lehet, ha családban fordult elő lisztérzékenység. Ugyanúgy, mint gyermekkorban, felnőttkorban sincsenek specifikus tünetei a betegségeknek. Számos tünet a másodlagosan kialakult felszívódási zavar következménye. Kifejezett hasi panaszok, mint haspuffadás, görcsös hasi fájdalom, hasmenés esetén lényegesen könnyebb a diagnózis felállítása. Egyéb tünetek lehetnek: fogyás, gyengeség, sápadtság, bőrrendellenességek, csontfájdalom, meddőség, ödéma, izomgyengeség.

A rutin laboratóriumi vizsgálatok vérszegénységet, alacsony szérumvas értéket, fehérjehiányt, alacsony foszfor és kalcium szintet mutatnak. Ezen kívül véralvadási zavarok is kialakulhatnak. A betegség egyértelmű diagnózisához gastroenterológiai szakvizsgálat szükséges. Ma már ismerjük azt az antitestet, amelyet a szervezet termel, és lisztérzékenységben szenvedőknél a bélbolyhok hámsejtjeihez kötődve a gyulladást kiváltja, ezt endomysium-ellenes antitestnek (EMA) hívják. Az antitest vérből kimutatható, így ha vérvizsgálat pozitív, akkor ez megerősíti a betegség gyanúját. A biztos diagnózishoz vékonybél biopszia szükséges. Ezt a vizsgálatot gyermekkorban altatásba végzik, egy a gyomortükrözéshez használt eszközhöz hasonló eszközzel a vékonybél nyálkahártyából egy kis darabot kicsípnek, és utána ezt a mintát vizsgálják meg mikroszkóppal. A betegség fennállása esetén ilyenkor egyértelműen láthatóak az ellaposodott bélbolyhok.