Lehet, hogy meglepõen hangzik, de tény: Magyarország jelenleg a világ egyik legjelentõsebb prém-elõállító országa, csincsillaprém-nagyhatalma. Érdemes tehát egy picit a magyar csincsillaállomány eredetével is megismerkedni. Hogy miért is? Egyszerû a válasz: Az otthon békésen szundikáló, vagy épp a lakás berendezését össze-vissza rágcsáló szõrmók házikedvencek nagy valószínûséggel éppen ezeknek, az 50-60-as években importált csincsilláknak az utódai.

Az elsõ hazai csincsillákat Anghi Csaba professzor, a Fõvárosi Állat- és Növénykert igazgatójának köszönhetõen ismerhette meg a nagyközönség, mint egzotikus kis rágcsálókat, majd 1967-ben a Gödöllõi Kisállattenyésztési Kutató Intézet (KATKI) döntött úgy, hogy 50 nemescsincsilla-törzsanyát importál. Ezek a kutatások azonban rövid életûnek bizonyultak. 1970-ben lezárták õket, a tenyészállományt pedig máshol helyezték el, illetve (szerencsére:) programon kívül tenyésztették tovább.

1977-ben az ócsai Vörös Október MGTSZ döntött úgy, hogy 2000 anyával belefog a csincsillatenyésztésbe, 1982-ben pedig egy sokkal kisebb, mindössze 600 anyás állománnyal a szõdi Virágzó MGTSZ próbálkozott a csincsilla tenyésztésével. Úgy tûnik azonban, hogy már ez a 600 anyás állomány is túlságosan nagy falatnak bizonyult. Mind a két MGTSZ feladta a csincsillák tenyésztését.

Magyarországon így 1980 óta kisebb-közepes magánfarmokon illetve családi vállalkozásokban tenyésztetették õket tovább. Innen kerültek ki a hobbi csincsillatartókhoz az elsõ (mellesleg tenyésztésbõl kiselejtezett) szõrmókok.

És talán saját házikedvenceink õsei is.