Áttekintés ]

Laktáz nélkül a laktóz diszacharidja felbontatlan marad, és így nem kerülhet a bélfalon keresztül a vérkeringésbe, és így a belekben marad. A bélflóra baktériumai alkalmazkodnak ennek a megemésztetlen cukorfélének a relatív bőségéhez, és operonjaik gyorsan átkapcsolnak a laktóz lebontására, mely az erjesztés során bőségesen termel gázt.

Ezzel több kellemetlen alhasi kórtünet is párosulhat, többek között gyomorgörcs, puffadás, felfúvódás, hasmenés. Más le nem bontott cukorfélével (mannitol) együtt a felbontatlan laktóz is vizet köt meg, így növeli a vastagbél tartalmának ozmotikus nyomását. Ezáltal a széklet felhígul, mennyisége jelentősen megemelkedik, ami hasmenést eredményez.

Gyermekeknél a krónikus hasmenés, bűzös széklet utalhat laktózérzékenységre. Ha a laktózmentes étrend után is megmaradnak a panaszok, tejfehérje-allergia (tejfehérje-intolerancia is szóba jöhet. A fiatal felnőtteknél fellépő laktóz-intolerancia esetében általában a „betegek” ösztönösen, illetve gyakran tudatosan kerülik a tejtermékek fogyasztását.

Csoportosítás

A laktózérzékenységnek három fő csoportja van:^[2]

1. Elsődleges laktózérzékenység. Környezetileg előidézett érzékenység, ami azoknál alakul ki, akik tejterméket nem fogyasztó társadalmakban nőnek fel.^[3] Ilyennel lehet találkozni számos ázsiai és afrikai országban, ahol nem jellemző a tej ipari feldolgozása és kereskedelmi értékesítése.
2. Másodlagos laktózérzékenység. Környezetileg előidézett laktózérzékenység, melyet a giardiához hasonló akut bélfertőzések, gyulladásos bélbetegségek és a lisztérzékenység idézhetnek elő.^[4][5] Ilyen esetekben a laktózt tartalmazó termékeket állandóan el kell kerülni.^[4][5][6] Az ideigenes laktózérzékenység egyik nagyon gyakori esete a gasztroenteritisz, különösen akkor, ha ezt egy rotavírus okozza. Az átmeneti laktózérzékenység egy másik oka a csecsemőknél tapasztalható laktóz-túladagolás. ^[7]
3. Veleszületett laktáz-elégtelenség. Genetikai rendellenesség, mely megakadályozza a laktáz enzim termelését. Már a születéskor jelentkezik, a csecsemőkor korai szakaszában diagnosztizálják.

Laktáz-biológia

A természet eredeti rendje szerint az emlősök a szoptatás abbamaradása után elkezdik laktóztermelésüket visszafogni. Ennek időpontja fajonként eltér. A tejet nem fogyasztó társadalmakban a laktóztermelés eltérő idő alatt, de az első négy év folyamán folyamatosan, 90%-kal visszaesik.^[8]. A világon élő emberek többségénél ma is ez a folyamat működik, s náluk a laktózlebontásért felelős gének felnőttkorukra nagyrészt inaktívvá válnak.^[9][1]

Azonban némely embercsoportoknál olyan mutáció zajlott le, melynek következtében a 2-es kromoszóma – mely a laktáztermelés leállásának megszüntetéséért felelős – ezen populációk számára lehetővé teszi, hogy egész életükben mindenfajta nehézség nélkül a továbbiakban is friss tejet és más tejterméket fogyasszanak. Ez arra utal, hogy evolúciós léptékekben mérve az utóbbi időben alkalmazkodott a szervezet a tejfogyasztáshoz, és és ez vezetett oda, hogy Észak-Európában és Kelet-Afrikában egymástól függetlenül a pásztorkodásból megélőknél fennmaradt a laktázlebontás képessége.^[9] A laktázelőállításért, s így a laktózlebontásért felelős gén domináns allél, s a laktózérzékenység kialakulásáért felelős ritkábban fordul elő vegyes szülők gyermekeinél..

A Japánhoz hasonló kultúrákban – ahol növekszik a tejfogyasztás – annak ellenére kisebb a laktózérzékenyek aránya, s ebből arra lehet következtetni, hogy ez nem genetikailag előre programozott, megváltoztathatatlan tulajdonság. ^[10].

A kóros laktózérzékenységet okozhatja olyan cöliákia (lisztérzékenység), mely tönkreteszi a vékonybél bélbolyhait. A laktózérzékenységnek ez a formája időleges, általában a gluténmentes diéta idővel helyreállítja a bélbolyhokat.^[11]

Néhány olyan embernek, akik laktóz-emésztési problémákra panaszkodnak, valójában nem laktózérzékenysége van. Egy 323 szicíliai felnőttön elvégzett kísérlet eredményeként Carroccio és társai (1998) azt találták, hogy a kísérleti alanyok csupán 4%-a ténylegesen laktózérzékeny, 32,2%-uknál a laktózemésztés nehézségével találkoztak, de náluk nem tudták kimutatni a laktózérzékenységet. Azonban Burgio és társai (1984) tanulmányában 100 szicíliaiból 72, míg 208 északolaszból 106 (kb. 51%) volt laktózérzékeny.

Laktózérzékenység csoportonként

Laktózérzékenysg területenként (Az afrikai országok adatai durva becslések)

Embercsoportok	Megvizsgált személyek	Érzékenység százalékban	Allélgyakoriság
hollandok	N/A	1%[12]	N/A
svédek	N/A	2%[13]	0,14
európai ausztrálok	160	4%[13]	0,20
észak-európai és skandináv származású fehérek	N/A	5%[3][14]	N/A
dánok	N/A	5%[15]	N/A
britek	N/A	5–15%[16]	N/A
baszkok	85	<10%[17]	N/A
svájciak	N/A	10%[13]	0,316
fehér amerikaiak	245	12%[13]	0,346
tuaregek	N/A	13%[16]	N/A
németek	N/A	15%[16]	N/A
osztrákok	N/A	15–20%[16]	N/A
keleti szlávok (oroszok, beloruszok, ukránok)	N/A	15%[18]	N/A
északi franciák	N/A	17%[16]	N/A
finnek	134	18%[13]	0,424
közép-olaszok	65	19%[19]	N/A
indiai gyermekek	N/A	20%[3][14]	N/A
afrikai tutsik	N/A	20%[13]	0,447
afrikai fulanik	N/A	23%[13]	0,48
beduinok	N/A	25%[16]	N/A
észak-indiaiak	N/A	27%[20]	N/A
portugál felnőttek	102	<35%[21]	N/A
afrikai-amerikai gyermekek	N/A	45%[3]	N/A
indiai felnőttek	150	50%[3][14][22]	N/A
dél-olaszok	51	41%[19]	N/A
számik (Oroszországban és Finnországban)	N/A	25–60%[23]	N/A
észak-olaszok	89	52%[19]	N/A
észak-amerikai hispánok	N/A	53%[16]	N/A
Balkán	N/A	55%[16]	N/A
mexikói-amerikai férfiak	N/A	55%[3][14]	N/A
krétaiak	N/A	56%[3]	N/A
maasaik	21	62%[24]	N/A
déli franciák	N/A	65%[16]	N/A
ciprusi görögök	N/A	66%[3][14]	N/A
N/A	68,8%[3][14]	N/A
dél-indiaiak	N/A	70%[20]	N/A
szicíliaiak	100	71%[25][26]	N/A
dél-amerikaiak	N/A	65–75%[16]	N/A
vidéki mexikóiak	N/A	73.8%[3][14]	N/A
afrikai-amerikaiak	20	75%[13]	0,87
északnyugat-Xinjiangban élő kazahok	195	76,4% [27]
libanoniak	75	78%[28]	N/A
közép-ázsiaiak	N/A	80%[16]	N/A
alaszkai eszkimók	N/A	80%[3][14]	N/A
ausztrál őslakosok	44	85%[13]	0,922
belső mongolok	198	87.9%[27]
afrikai bantuk	59	89%[13]	0,943
ázsiai-amerikaiak	N/A	90%[3][14]	N/A
északkeleti han kínaiak	248	92,3%[27]
kínaiak	71	93%[13]	0,964
délkelet-ázsiaiak	N/A	98%[3][14]	N/A
thaik	134	98%[13]	0,99
bennszülött amerikaiak	24	100%[13]	1,00

A statisztikai szignifikancia nagyban függ a mintavétel méretétől.

A laktózérzékenység a kor előrehaladtával emelkedik. 2-3, 6, és 9-10 évesen a következőképp alakult:

• a fehér amerikaiaknál és az észak-európaiaknál 6-15%
• a mexikói amerikaiaknál 18%, 30%, illetve 47%
• a néger dél-afrikaiaknál 25%, 45%, illetve 60%
• a kínaiaknál és a japánoknál körülbelül 30%, 80%, illetve 85%
• a peruI meszticeknél 30–55%, 90%, illetve >90%^[29][30]

A kínaiak és a japánok 80-90%-a 3-4 évvel az elválasztás után elveszíti a laktóz megemésztésének képességét. Több kutatás arra mutatott rá, hogy a legtöbb japán 200 ml tejet képes elfogyasztani komolyabb kórtünetek nélkül. (Swagerty et al, 2002).^[10]

Az askezáni zsidók laktózemésztési képességüknek 20-30%-át képesek több évig megtartani.^[29][12][31] Az észak-európai populációk azon 10%-ánál, ahol kialakul a laktózérzékenység, ez fokozatosan, akár 20 évre elnyújtva történik meg.^[32]

Diagnózis

A laktózérzékenység kimutatásához a bélfunkciókat úgy tesztelik, hogy több tejterméket fogyasztanak el, mint amennyit rendesen meg lehet emészteni. A klinikai tünetek általában 30 percen belül jelentkeznek, de az elfogyasztott ételektől és a végzett tevékenységtől függően néha 1-2 órát is várni kell.^[33] A klinikai válaszok nagymértékű változatossága (hányinger, görcs, puffadás, hasmenés, felfúvódás) valamelyike várható, mivel a laktózérzékenység megjelenésének mértéke és súlyossága egyénenként változó.

Fontos lehet a laktózérzékenységet megkülönböztetése a tejallergiától, ami az immunrendszernek a tej proteinjeire adott rendellenes immunválasz. Mivel a laktózérzékenység a felnőttek körében világviszonylatban a normális állapot, náluk általában nem szükséges orvosi diagnózis felállítása. Azonban ha szükség van a diagnózis megerősítésére, ebben az esetben az alábbi három teszt egyike használható.

Hidrogén-kilégzéses vizsgálat

A hidrogén-kilégzéses vizsgálat során egy éjszakai böjtöt követően 50 gramm, vízben oldott laktózt kell lenyelni. Amennyiben a laktóz nem kerül megemésztésre, akkor ezt a bélrendszer baktériumai bontják le, melynek során hidrogént termelnek. Ezt a metánnal együtt a kilélegzett levegőben a klinikai gázok mérésére szolgáló kromatográffal ki lehet mutatni. A vizsgálat 2-3 órát vesz igénybe. Hasonló klinikai eljárást kell alkalmazni a fruktóz felszívódási zavarának a nem veleszületett formájának megerősítésére.

A laktózbevitel után 10-15 percenként megmérve a vér glükózszintjét, a rossz laktózemésztésű személyeknél lapos függvénygörbét kapunk, míg a laktóz megemésztésére képes személyeknél a görbének jellegzetes csúcsa látható, amit 1-2 óra alatti 50-100%-os emelkedéssel ér el. Azonban mivel ehhez gyakran kell vért venni a betegtől, emiatt helyét napjainkban egyre inkább a kilégzéses teszt veszi át.

A széklet savassága

Elsősorban csecsemőknél és azoknál alkalmazzák, kiknél a többi módszerben nem bíznak. Klinikai diagnózisnál szükséges.^[34]

A bél szövettani vizsgálata

A bél szövettani vizsgálata a pozitív hidrogénkilégzéses teszt megerősítésére szolgálhat.^[35] Azonban a teszt agresszív jellege és a bélszövetek RNS-eiben lévő laktózenzimek számának megméréséhez szükséges magas fokon specializált laboratórium szükségessége miatt majdnem csakis kizárólag klinikai kísérleteknél alkalmazzák.

A diagnózis története

Hippokratész ókori görög orvos jegyzett fel először gyomorpanaszokat és bőrtüneteket egyes tejfogyasztóknál,^[36] az első tüneteket akár laktózérzékenységből is okozhatta – bár ennek a kórnak a tüneteit kórismérveit csak az utóbbi évtizedekben kezdte el részletesen leírni a modern orvostudomány.

A kórt először az 1950-1960-as években vették észre, amikor az ENSZ elkötelezte magát az éhínség enyhítése felé, és először tett ilyen irányú lépéseket Európa területén kívül. Holzel és tsai. (1959), továbbá Durand (1959) írta az első két, a laktózérzékenységgel összefüggő tanulmányt. Ahogy a tejjel kapcsolatos rossz hírek elterjedtek, az első világ donorállamai többé nem tulajdoníthatták a betegségeket az út közben a szállítmányba került szennyeződéseknek vagy a harmadik világban a fogadó fél által használt ételkészítési formák hibáinak.

Mivel az első iparosodott, a modern orvostudományt kifejlesztő népek nagyrészt Nyugat vagy Észak-Európából származtak, a felnőttkori tejfogyasztás képességét sokáig természetesnek tekintették. A nyugatiak egy ideig nem vették észre, hogy az emberiség nagy részét alkotó etnogenetikai csoportok nem képesek felnőttkorban tejet fogyasztani. Bár a történelem során rendszeres kapcsolat állt fenn az európaiak és a nem-európaiak között, az a felismerés, mely szerint a gyógyászati kutatásoknak figyelembe kellene vennie az emberiség etnikai (valamint nemi és életkorbeli) sokszínűségét, egészen az 1968-as amerikai polgárjogi mozgalomig váratott magára.

Azóta a laktáz és a laktóz közötti kapcsolatot egyre szélesebb körben figyelembe veszik az táplálkozástudományban. Ez azért is egyre fontosabb, mivel Európán kívül is növekszik a tejtermékek piaca.

Kezdetben azt feltételezték, hogy a bélbaktériumok, például az E. coli állítják elő a laktóznak az emberi anyagcsere által felhasználható, alkotó monoszacharidjaira történő szétbontásához szükséges laktáz enzimet. Valamiféle ember-baktérium szimbiózist feltételeztek, melynek során a laktáz az emésztőrendszerben termelődne. Genetikai és protein-analizáló eljárások segítségével az 1970-es évek elején bebizonyították, hogy téves volt a feltevés: az emberi emésztőrendszer sejtjei önállóan is képesek megtermelni a laktáz enzimet.

Heyman (2006) szerint a világ lakosságának körülbelül 70%-a nem képes a laktózt felnőtt korában megemészteni. Emiatt többen úgy érvelnek, hogy meg kéne változtatni a terminológiát. Ezek szerint a laktózérzékenység tűnik normálisnak, és a kisebbséget kéne laktózperzisztensnek nevezni. Egy ezzel ellentétes érvelés szerint egy olyan társadalomnál, mely általában nem fogyaszt tejterméket, csekély jelentősége van náluk az erre való érzékenységről beszélni, és ezt a fogalmat olyan kultúrákra kellene csak használni, ahol a laktózérzékenység fontos étrendi probléma, és a definíció lehetőségét ezen társadalmaknak kellene fenntartani.

A laktóz-tolerancia kialakulásának története

A laktózérzékenységet azért kezdték el tanulmányozni, hogy segítséget nyújtson az ókori táplálkozás és az őskori társadalmak népességmozgásának megértésében. Egy állat megfejése nagymértékben növeli a belőle származó, elfogyasztásra kerülő kalória mennyiségét, ha azzal hasonlítjuk össze, hogy csak a húsát használjuk fel. Ennek tudatában nem okoz meglepetést, hogy a kereskedelembe kerülő tejtermékek nagyon fontos szerepet töltöttek be a neolitikus mezőgazdaságban. Úgy gondolják, a tej nagy részéből olyan érlelt sajtokat készítettek, melyek csaknem teljesen laktózmentesek voltak.^[forrás?]

Római szerzők feljegyezték, hogy az észak-európai népek, főleg a mai Brit-szigeten és Németország területén feldolgozatlan tejet ittak, míg a rómaiak csak sajt formájában fogyasztották.^[forrás?] Ez szoros kapcsolatban van azzal, hogy Nagy-Britannia, Németország, Hollandia és Skandinávia lakossága megemészti a tejet, míg a kontinens déli területein, leginkább Olaszországban élők laktózérzékenyebbek.^[37]

Az Ázsia keleti területein fennmaradt történelmi források szerint Kínában nem volt jellemző a tejfogyasztás, míg határai körül igen. Ez megfelel a jelenkori adatoknak. Kína híres az ott élők alacsony laktóz-toleranciájáról, míg Mongólia és az ázsiai sztyeppe lakossága rendszeresen fogyasztott lótejet. Ez az ellenállóképesség annak is köszönhető, hogy a nomádok nem telepedtek le elég ideig ahhoz, hogy sajtot érleljenek. A nomádok a lótejből egy kumisznak nevezett alkoholos üdítőitalt is készítenek, bár a fermentáció csökkenti a laktóztartalmat.

A nomád származású afrikai Fulani népcsoport kultúrája egykor teljesen a tehén-, kecske- és a báránytartás körül forgott. A tejtermékek mindvégig fontos szerepet játszottak táplálkozásukban. Feltételezések szerint a magas tejfogyasztás alakította ki a társadalmon belüli magas (77%-os) laktóz-perzisztenciát. Fulanik leginkább Guinea-Conakryben, Burkina Fasóban, Maliban, Nigériában, Nigerban, Kamerunban és Csádban laknak.

Az még nem tisztázott, a genetikai mutáció(k) pontosan mikor és honnan indult(ak). Egyesek szerint i. e. 4000 körül több alkalommal is kialakulhatott, Svédországban (ahol világszerte a legalacsonyabb a laktózérzékenység aránya) és az Arab-félszigeten. Mások egy a Közel-Keleten i. e. 4500 körül megtörtént egyetlen mutáció mellett érvelnek, mely később szétterjedt. Több forrás egy harmadik, sokkal később történt átalakulásról számol be az afrikai tutsiknál. Bármi is legyen az ellenállóképesség kialakulásának helye és ideje, a legtöbb nyugat-európai, és a Nyugat-Európából leszármazottak is magukban hordozzák a mutáció hatásait (nevezetesen azt, hogy biztonságosan fogyaszthatnak tejtermékeket életük során végig), míg ugyanez nem mondható el Kelet-Ázsia és Fekete-Afrika modern lakosaira, Amerika valamint a Csendes-óceán szigetvilágának őslakosaira nézve.

A maszájok is képesek kellemetlen tünetek megjelenése nélkül tejet fogyasztani, ami talán a nyugatiakban lezajlottól eltérő mutáció eredménye lehet.^[38]

A felnőttkori laktózérzékenységgel összefüggő laktáz-aktivitás genetikai polimorfizmusairól részletes tudományos ismertetés olvasható az OMMBID 76. fejezetében.^[39] Az MCM6 gén nem-kódoló változata és a felnőttkori laktózérzékenység között erős kapcsolatot sejtenek.^[3]

A laktózérzékenység kezelése

A rendszeresen tejet és tejtermékeket nem fogyasztó társadalmakban a laktózérzékenység általában nem jelent kezelendő problémát. A többségében laktóz-toleráns közösségekben élő laktózérzékeny személyeknek azonban kellemetlen lehet. Bár nem tudunk olyan módszerről, amely segítene a laktóz-tolerancia visszaállításában, egyesek azt állítják, hogy érzékenységük az idő függvényében (például az egészségi állapotuktól vagy terhességüktől függően) változik.^[40]). A laktózérzékenység általában nem állítható valakiről feketén-fehéren: a laktáz-termelés csökkenése, és így a még megemészthető laktóz mennyisége egyénenként változó lehet. Mivel a laktózérzékenység az esetleges kényelmetlenségen kívül más egészségügyi problémákat nem okoz, kezelése a tünetek előfordulásának és súlyosságának minimalizálásából áll. Berdanier és Hargrove négy fő lehetőséget határoz meg:

1. az étkezés során a laktóz kerülése
2. a táplálékbevitel érdekében ennek pótlása
3. a kalciumfogyasztás szabályozása
4. enzim-helyettesítő használata.

A laktóztartalmú készítmények elhagyása

Mivel a laktóztolerancia mértéke egyénileg eltérő lehet, az amerikai Nemzeti Egészségügyi Hivatal szerint „Mindenkinek egy tanulási folyamat során kell felmérnie, hogy étrendjükben mennyi laktózt képesek kezelni.” (Dietary control of lactose intolerance depends on people learning through trial and error how much lactose they can handle.)^[41] Lényeges a címkék elolvasása, mivel a kereskedelmi terminológia nyelvenként és területenként változik.^[35]

A laktóz az élelmiszerek két nagy csoportjában van jelen. Ezek a hagyományos tejtermékek és a (nem csak a tejtermékekben használt) adalékanyagok.

Tejtermékek A laktóz vízben oldódó molekula. Így a zsírszázaléktól és az alvadási folyamattól függ az egyes ételek könnyű vagy nehezebb megemészthetősége. Az alvasztás során a laktóz a tejsavóval és a kazeinnel együtt a vizes részben található meg, ugyanakkor a zsíros részben nincs jelen. A csökkentett zsírtartalmú vagy zsírmentes tejtermékekhez általában további tejszármazékokat (például tejport) adnak az édesebb íz elérésére, ezzel is növelve a laktóztartalmat.

Tej. Az emberi tejnek a legnagyobb a laktóztartalma, nagyjából 9%. Ugyanez az arány a feldolgozatlan tehéntejnél 4,7%. A más emlősállattól származó, kezeletlen tej laktóztartalma is nagyjából ugyanennyi. A kecskénél 4,1%,^[42], a házibivalynál 4,86%,^[43] a jaknál 4,93%,^[44], a báránynál 4,6%)

Vaj. A vajkészítés során elválasztják a tej víztartalmának nagy részét annak zsírtartalmától. Mivel a laktóz vízben oldódik, emiatt csak kis mértékben lesz jelen a vajban, hacsak nem fermentálják, hogy élőflórás vaj legyen.

Joghurt és kefir. Az emberek a tejnél kevésbé érzékenyek a hagyományosan készített joghurtra, mivel a joghurt elkészítéséhez használt baktériumkultúra termel laktáz enzimet is. Számos, a kereskedelemben kapható márka azonban tartalmaz más tejszármazékokat is, amelyek megnövelik a laktóztartalmat.

Sajt. A hagyományos módon készített kemény sajt – mint amilyen a svájci sajt – és a lágy, érlelt sajt a készítésüknél alkalmazott eljárások miatt kisebb reakciót válthat ki, mint ugyanolyan mennyiségű tej. A fermentáció és a magasabb zsírtartalom alacsonyabb laktóztartalomhoz vezet. A svájci sajtokhoz hasonló eljárással készített sajtok (például Cheddar) a tejben megtalálható laktózmennyiség csak mintegy 10%-át tartalmazzák. Ráadásul a két évnél is hosszabban tartó érlelési folyamat alatt a laktóztartalom tulajdonképpen a nullára csökken.[1] A kereskedelemben kapható sajtmárkákat azonban a laktóztartalmat kisebb mértékben csökkentő, modern eljárásokkal készítik, és mivel nincsenek a sajt érettségére, érleltségére vonatkozó előírások, csupán az „érlelt” felirat alapján nem lehetünk biztosak abban, hogy jelentős mértékben csökkent a sajt laktóztartalma.

tejföl és jégkrém. Amennyiben a joghurthoz hasonlóan állítják elő, elviselhető a laktózérzékenyek számára is, azonban a legtöbb modern márka más tejszármazékokat is tartalmaz.^[45] Meg kell nézni a cimkéket.^[46]

Példák az élelmiszerekben lévő laktózszintekre. Mivel a laktóz mennyiségének kimutatásához ma még nincs egyértelműen elfogadott tudományos módszertan,^[47] (azt sem döntötték el, hogy a hidratált vagy a nem hidratált formát vegyék figyelembe – a diszacharidoknál mindkettő létezik), továbbá tekintetbe kell venni azt is, hogy a tejtermékek összetétele a címkézési gyakorlat, a földrajzi elhelyezkedés és a feldolgozási módszerek függvényében nagymértékben változhat. Ezek függvényében pontos laktózadatokat nem igazán lehet megadni. A következőkben a tipikusan problémát okozó ételek laktózszintjei láthatók.^[41] A mennyiségek csak tájékoztató jellegűek.

Tejtermék	Laktóztartalom
Alacsony zsírtartalmú joghurt, 240 ml	5 g
Csökkentett zsírtartalmú tej, 240 ml	11 g
Svájci sajt, 28 g	1 g
Fagylalt, jégkrém, 120 ml	6 g
Túró, 120 ml	2–3 g

A nem tejes ételek laktóztartalma

A laktóz (ami jelen lehet akkor is, amikor a címkén laktoszérum, tejsavó vagy tejsavópor, tejpor stb. olvasható) kereskedelmi élelmiszer-adalékanyag, amit íze, szerkezeti tulajdonságai miatt és kötőanyagként használnak akár húskészítményekben is^[48]. Virslik/hot dogok,